Legújabb cikkünkben két helyszínt mutatunk be: az egyik a Parco Regionale dell’Appia Antica, míg a másik a rendkívül hosszú múltra visszatekintő Via Appia Antica. Bár természetesen mindkét helyszín sokak által ismert, mind a park, mind pedig az út egyaránt olyan alternatívát kínál római időtöltés tekintetében, amelyek képesek lehetnek harcba szállni a főbb (és megszokott) látványosságokkal.

Parco Appia Antica

A park 4580 hektáron terül el és bővelkedik különböző történelmi és kulturális helyszínekben – legyen szó római, esetleg középkori emlékekről. Amennyiben azonban kevésbé foglalkoznánk a park ezen részével, ideális egy tökéletes sétára, biciklizésre, kocogásra, illetve egy kisebb túrára. Fontos azonban szem előtt tartani – ahogy a videóban is elmondásra kerül és látható –, hogy a park nem tartozik az elegáns európai parkok kategóriájába, hanem inkább egy vadabb jellegű helyszín, ahol a különböző növényeken túl számos állatfaj is „képviselteti” magát – legyen szó vaddisznókról, vadnyulakról (akik láthatóan örömmel fogyasztják a park szélén élők termését), denevérekről, rókákról vagy más példányokról.

És ha már szóba kerültek a denevérek: az egyik ősz eleji alkalommal egy kora esti sétát kíséreltünk meg, ám a denevérek közelsége és folyamatos fölöttünk való repkedése (számorma legalábbis) elég zavaró volt. Érdemes tehát nappal választani a parkot, akkor a denevérek repülése helyett a nyulak futkosnak majd előttünk!

Az eljutást illetően: a számokból is látható, hogy a park nagy területen fekszik, így igény szerint különböző pontokon is beléphetünk, például az A vonalon található Colli Albani vagy Arco di Travertino metrómegállókon leszállva (hivatalosan ezen megállók tartoznak a parkhoz), de akár a Furio Camillot választva is – ebben az esetben a Hotel Romoli mellett tudunk belépni.

A végére pedig egy rövid tanács, ammenyiben felmerül a dilemma, hogy érdemes-e meglátogatni a parkot: én azt mondanám, hogy igen, de csak akkor ha valaki bővelkedik időben utazása során. A park kellemes (főleg azok számára akik huzamosabb ideig tartózkodnak Rómában, és rövid időre, de ki akarnak szabadulni a város forgatagából), viszont összességében nem veszi el az ember lélegzetét – főleg akkor, ha egy tucat másik látványosságot is meg akar látogatni. Így ha már Appia Antica (és kevés idő), akkor talán nem a park, hanem az út (a cikk második fele) a jó választás. Persze végsősoron az egész személyes preferencia, bízom benne, hogy a fotók és az összeállítás segít a döntésben.

Via Appia Antica

A Via Appia Antica az ókori Római Birodalom egyik, ha nem a legfontosabb útja volt. Ahogy Statius is említi: „Appia longarum teritur regina viarum”, avagy „Az Appia út, amelyet a hosszú utak királynőjének neveznek”.

Az utat Kr.e. 312-ben kezdték el építeni annak érdekében, hogy a hadsereg számára utánpótlást nyújtsanak déli irányba.

Az út a Forum Romanumról indult, célja pedig az Adriai-tenger öblének partján található Brindisi volt – mely körülbelül 90 ezer lakosú város ma is népszerű a Pugliába utazók körében. Brindisiben amúgy napjainkban is megtekinthető az oszlop, amely a Via Appia út végét jelzi.

Idővel az utánpótlás biztosítása mellett – ami az akkori korban nem kis kihívás volt még a Római Birodalomnak sem – fontos kereskedelmi úttá is vált a Via Appia, így meghatározó útként szolgált a Birodalom számára – ahogy persze más utak is, mint a Via Aurelia, a Via Cassia vagy épp a Via Flaminia.

Természetesen a teljes útvonal eredeti formájában már nem létezik, azonban Rómában nagyon hangulatos – és hosszú – sétát tehetünk a Via Appia Antica-n ma is: annak jellege, illetve az azt körülvevő villák és természeti elemek pedig minden bizonnyal kellemessé teszik az időtöltést.

És kitudja, egy napon akár még egy fontos eseményt is szervezhetünk az út mentén: a mi szombati sétánk során ugyanis nem egy gyönyörű villába igyekeztek esküvőre az elegáns vendégek.